​Kocsis Katalin Krisztina

Nehezen kezdte el a rajzolást, a betűknél szinte véste a papírt. Erre a rajzra egyáltalán nem jellemző az előző rajzok könnyed vonalvezetése, szinte légies rajztechnikája. A figurák el vannak takarva, szinte szellemként jelennek meg, és nem egyéniek - bárki lehet. Viszont egy egységet, homogén közösséget alkot az egy vonallal megrajzolt öt ember - mint az összetartozás jelképe.

Az egész rajz és a betűk többsége is a lap bal oldalára tevődik, illetve bal irányba dől. Ez az anyához, családhoz való kötödést szimbolizálja. A neveket szinte véste a papírba, ami szintén erős érzelmeket, kötődést jelent.

Mindez mellett én érzek bizonyos fokú feszültséget (erős nyomaték, szúró betűk, kereszt szimbólum) ezen a területen, amit megpróbál eltakarni, talán még saját maga előtt is.

 

Összegzés: Zoltánnál gyakran jelenik meg az iskolában tanult, rajzolt forma, minta. A rajzok normál nyomatékúak és nagyságúak. Végig hasonló színvonallal rajzolt, kivéve a családrajz esetében. Reális önértékelésű, megfelelő én-erővel rendelkezik, nyitott a társas kapcsolatokra, de nem adja ki magát. Jól alkalmazkodó, nyugodt, a külvilág felé kiegyensúlyozott ember, de bujkál benne némi belső feszültség, érzelmi konfliktus. A család, az anya nagyon fontos a számára, azonban érezhető ezen a területen némi kiegyensúlyozatlanság, feszültség, ami valószínűleg összefügg saját belső feszültségével - feldolgozatlan, vagy önmaga előtt sem bevallott, felismert feszültséggel küzd.

 

X. A beteg személy rajzainak összehasonlítása az egészséges személy rajzaival.

-         Az összes rajzot tekintve szembetűnő különbség a rajzok színvonalbeli eltérése. Az egészséges személy jó színvonalú, érett gondolkodásról árulkodó rajzai ellentétben állnak a sérült személy korához képest gyerekes rajzaival.

-         Az alakábrázolásnál lényeges különbség, hogy az egészséges személy valósághűen ábrázol, míg a sérült személy fontos testrészeket hagy le a rajzról (kéz, láb, fül, szem).

-         A szaggatott vonalvezetésben is nagy eltérések tapasztalhatók. Zoltán vonalai többször megrajzolt, de dinamikus, könnyed, laza vonalak, míg Gyuri szálkás, töredezett, nehézkes vonalakkal rajzolt.

-         Érzelmi, hangulati tónusát tekintve, Zoltán rajzai - bár érződik a feszültség - de barátságos, nyitott, plasztikus, flexibilis, amíg Gyuri rajza merev, üres, rigid, labilis és bizonytalan.

-         A rajzok alapján mindkettőjük számára fontos a család, de Zoli megkapja tőle a biztonságot amire nagy szüksége van, Gyuri viszont csak vágyik rá, neki bizonytalanságot, labilitást nyújt csak. Ez miatt - bár mindkettőjüknek vannak tervei, reményei a jövőre - Gyuri tele van félelemmel, feszültséggel, hogy nem lesz elég ereje megvalósítani egyedül.

 

XI. az esettanulmány tanulságai

Az esettanulmány megírása során nehézséget okozott, hogy a sérült személlyel nem tudtam személyesen találkozni, így nem tudtam megfigyelni nonverbális jelzéseit, rajzolás alatti magatartását és kérdéseket sem tehettem fel neki.

Igaz szakember, a kérésemnek megfelelően vette fel a rajzmintákat, és kaptam tőle egy rövid anamnézist is /amit a mellékletben csatolok/, úgy érzem ez kevés volt a munkámhoz. Az elemzés során sokat éreztem ennek hátrányát.

Szintén nehézséget jelentett, hogy a kontrollszemélyt - bár nincs vele személyes kapcsolatom - de távoli rokon lévén, talán nem tudtam eléggé objektíven tekinteni. Továbbá, hogy a rajztudása - aminek először örültem - miatt még nehezebbnek éreztem a rajzainak elemzését, hiszen a művészrajz sajátosságait másképen kell értékelni.

Azonban úgy érzem jelen helyzetben egyik problémát sem tudtam volna kiküszöbölni, hiszen más beteg-sérült személyt nem tudtam volna találni, a vizsgált személlyel pedig csak így tudtam kapcsolatba kerülni.

A kontrollszemélyt ennek megfelelően kellett kiválasztani, akit csak az ismerős, rokoni körből tudtam választani.

 

Ezeknél talán még nagyobb nehézséget jelentett számomra, hogy nem vagyok pszichológus. A pszichológiai tudás pedig szerintem elengedhetetlen a rajzelemzéshez. A grafológia kapcsán tanultam némi pszichológiát, de ez elég kevésnek bizonyul, valamint a grafológiában használt térszimbolikát és egyéb jellemzőket is megpróbáltam figyelmen kívül hagyni, hiszen tanulmányaik során kiderült, hogy ezek nem igazán helytállóak. 

 

Mindezek ellenére megpróbáltam a tudásomhoz mérten - ami még nagyon hiányos - a lehető legjobban és leginkább objektíven elvégezni az elemzést.           

 

Hatvan, 2007. 06. 02.