​Kocsis Katalin Krisztina

A szín egy agyban keletkezett érzet, az agy reakciója a fényre. Sir Isaac Newton 1666-ban felfedezte, hogy a prizma a fehér fényt a színspektrum különböző színeire bontja. Minden színnek más és más a hullámhossza, ennek megfelelően a különböző színek eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek.

A szivárvány színeit nevezzük spektrumszíneknek. Nem spektrális színeknek azok a színeket hívják, amelyek nem fordulnak elő a szivárványban (barna, rózsaszín, ezüst, arany stb.). Azokat a színpárokat, melyek tagjait egymással összekeverve fehéret eredményeznek, komplementer színeknek nevezzük. Ezen kívül még természetesen sokféleképpen csoportosíthatók a színek.

A színeknek már az ókori kultúrában is különleges szerepe volt. Szimbolikus tulajdonságokat: erőt, rontást vagy gyógyítói képességeket tulajdonítottak nekik. Azóta már tudományosan is bizonyított tény, hogy a színeknek valóban hatása van a szervezetünkre és a hangulatunkra.

Tükrözik a hangulatunkat, a személyiségünket, részei világképünknek.

Az azonban nagyon szubjektív, hogy kinek milyen szín tetszik, és milyen jelentést tulajdonít neki (milyen emlékhez kötődik), így minden emberből más-más reakciót váltanak ki.

A színek befolyásolják hangulatunkat, érzéseinket, lelkivilágunkat. Vannak színek, amelyek személyiségünkhöz közelebb állnak, amiket szeretünk, és vannak, amelyeket nem kedvelünk,  elutasítunk. 

Azonban vannak a színeknek általános, egyezményes jelentéstartalmai, amelyek már rég óta jelen vannak és hatásuk megfigyelhető, ezeket kutatások is bizonyítják.

 

PIROS

A történelem előtti időkben a halottak mellé vörös színű port szórtak a temetkezési szertartás során. Ókori babona, hogy megóv a démonoktól és a veszélyektől.

Az egyiptomiak befestették fáikat, barmaikat, vagyontárgyaikat pirosra, hogy megvédjék a tűztől és más károktól, s hogy termékenyek legyenek.

A zsidók ajtófélfáikat az áldozati bárányok vérével festették meg, hogy megóvják házaikat a tíz csapás öldöklő angyalától.

Görögországban vörös leplet borítottak a holtakra, ezzel jelképesen áldozattá avatták, hogy kibékülve az alvilágiakkal, lejuthasson birodalmukba.

Az antikvitásban a szeretet, a szerelem, a szenvedély kifejezője; Rómában a menyasszony tűzpiros fátylat visel, ez a flammeum.

Erő-, tűz- és hatalom-jelképként is szerepel. A zsidó és keresztény hagyományban a komolyság, a fenség színe.

Az Újszövetségben a bűn, az engesztelés, a vezeklés és az áldozat színe.

Negatív jelentése a testi szenvedélyek megbélyegzéséhez kapcsolódik, a skarlátvörös a "nagy babiloni parázna" színe. A piros lámpás házak színeként a paráznaságra utal.

Az európai népszokásokban a húsvéti piros tojás a termékenység jelképe.

 

Kék váza

 

A piros a vér és a tűz színe. Pozitív jelentéstartalma a szerelem, szenvedély, negatív jelentése a veszély (stop tábla, tűzoltó felszerelés), agresszió. A piros világos árnyalatai az élvezetet, a szexualitást , szenvedélyt, az érzékenységet, és a szerelmet jelképezik, míg a sötétebb árnyalatok az erőt, az akaraterőt, a dühöt, a vezetést, bátorságot, vágyódást, rosszakaratot, és haragot sugallnak.

A piros előtérbe hozza, kiemeli, hangsúlyozza a képeket, és a szövegeket, az embereket gyors döntésre kényszeríti. Nagyon érzelmes szín, ezért a reklámokban a piros gyakran valamilyen erotikus tartalmat jelképez (piros ajkak, piros körmök, piros lámpás negyed, Nő pirosban,…)

Gergely Árpád a „Kék váza” és a „Piros hegedű” c. festményeiben a piros szín domináns.

A Kék vázában a címmel ellentétben, de ugyanakkor a tartalom kiemelésére a piros szín a domináns, mint háttér. A piros háttér előtt a kék váza és női torzó színhatásilag ellentétesek, így kiegészítik, kiemelik egymást.

 

Piros hegedű

 

Ezzel ellentétben a Piros hegedű c. képen maga a tárgy, mondanivaló a piros, mintegy figyelemfelkeltő felkiáltó jelként a kép középpontjában.

Azonban mindkét esetben jelentéstartalmilag a figyelemfelhívás, a nőiesség – szexualitás, érzékiség megjelenítése, kiemelése a cél, amit a formákon túl a piros színnel is felerősít, jelképez.