​Kocsis Katalin Krisztina

Gergely Árpád : 

Labdázók című festményének nonfiguratív elemzése

 

1.)    

Arabeszk azonosítása és lerajzolása

Ívelt, változó sebességű vonalak – egy lassú, nyugodt, halvány vonalbuborék körbefog (véd) egy mozgalmasabb vonalvezetést. A belső mozgalmas tér a baloldalon lassan emelkedő vonallal indul, félúton még inkább lelassul (pihen), majd újra lassan felfelé igyekszik.

2.)    A kép plasztikai terének bemutatása

Háromdimenziós valóság közeli kép.

A kép alsó-középső részére helyeződik a hangsúly.

A kép jobb oldalán a legsűrűbb a tér.

A kép bal oldalán és felső része felé egyre ritkább a tér, fent kinyílik, kitágul.

Olyan, mintha erősen, biztosan állna a lábán.

A kép négy részre különül el:

-          a labdázó két alak

-          a beszélgető két alak

-          a kutyával játszó emberalak

-          a háttér fái.  

 3.)    Az SSCA vonatkozó szempontjainak felhasználása

Színdominancia, telítetlen színek. Kiegyenlítetten mozgás és formahangsúlyos kép.

A színek hangsúlyozzák a térhatást és az érzelmi-hangulati tónust.

A fény a bal felső oldal irányából érkezik, ez a tér nyitását, lazulását is mutatja, hiszen ahol sűrűbb a kép, ott sötétebbek a színek is.

A színeken kívül az ábrák is kifejezik a tér sűrűségét.

Az alkotó bár kitölti az egész teret, de a kép mondanivalóját középre helyezi.

A spontán figyelmi fókusz is itt található – középen, lent – labdázó nők, ezen belül is a velünk szemben álló, kalapos női alak.

Gyenge nyomaték, elmosott határvonalak jellemzik.

Lassabb, nyugodtabb, kevésbé határozott vonalvezetés.

A fő motívumokra figyelő, elnagyolt, kevésbé a részletekre figyelő ábrázolás.

Térbeliséget ábrázoló árnyékolás.

Realisztikus ábrázolás.

Nyugodt, meleg érzelmi-hangulati tónus.

 

A kép legfontosabb szereplői a labdázó nők – a tartalom harmóniában van a címmel.

Kevésbé fontos a kutyával játszó hölgy és a kép bal oldalán beszélgető nők nem lényeges részei a képnek – inkább csak egyensúlyozó szerepük van.

 

Más műveivel való összehasonlítása:

-          hasonló - természeti témájú képeinek ábrázolási módja azonos

-          azonban a nő motívuma olyannyira fontos számára, hogy sok esetben a cím nem takarja (jelképezi) a tartalmat /pl. Piros kutya vagy a Kék váza c. képei – a kutya és a váza csak ürügy a nőalak megfestésére/.