​Kocsis Katalin Krisztina

A művészet által a lelki folyamatok rendeződnek, gyógyulnak.

 

A képzőművészet-terápia a belsõ lelki tartalmak nonverbális, képzőművészet eszközeivel történő kifejezésmódja. Belsõ tudati tartalmak megjelenítése rajzok, festmények, szobrok által. Az alkotás folyamata maga a gyógyító erő, stressz oldó, önkifejezési formákat nyújtó, trauma feldolgozó, lélekrendező hatású. A probléma a szimbólumok szintjén marad, kivetíthető, de nem kell közvetlenül felvállalni, verbálisan értelmezni.

 

A művészetterápiához nincs szükség rajztudásra vagy kézügyességre, nem a rajzok  kivitelezése számít, hanem maga az alkotó érzései, élményvilága, öröme, saját megélései, tapasztalatai, felismerései az alkotási folyamat által.

 

Az alkotás mind alkotójának, mind a befogadó közönségnek alkalmat ad a feszültségek feloldására, s így megkönnyebbülést nyújthat. Ezáltal, mint terápiás módszer azzal gyógyít, hogy feszültségoldást hoz létre. A terápiában a fő hangsúly a kreativitáson van, mely segít a pozitív gondolkodás kialakításában és a mindennapi probléma megoldási készségünket is fejleszti. E mellett személyiségformáló hatása is van, az elkészített tárgy, kép erősíti az önbizalmat.

 

Így a kreativitás segít a belső összhang kialakításában, csökkenti a stresszt, oldja az agressziót és belső nyugalmat hordoz.

 

A mai rohanó világunkban, ahol a stressz és a félelmeink állnak a középpontban, egy kis megálljt parancsolhatunk a művészetterápiával.

 

Csehov tanácsa: „Ha ki akarod munkálni a művészetedet, munkáld ki az életedet.”